A lovat kezdetben húsáért és tejéért tartották, később azonban felfedezték, hogy felszerelések, sőt emberek szállítására is alkalmas. A kerék mezopotámiai, hétezer évvel ezelőtti feltalálásának köszönhetően a ló fogatban való használata is elterjedt. A Krisztuselőtti második évezredben már számos kultúrában tartottak és ábrázoltak lovakat: a görög, az egyiptomi, a távol-keleti és az indiai civilizációk leleteiben is fellelhetők az erre utaló emlékek. A ló használatának jelentőségét ebben az időben már az egész Óvilágban felismerték, így az ember négylábú társa idővel elengedhetetlen részévé vált a mindennapi életnek.
Érdekes kérdés, hogy vajon melyik lófajt háziasították először. Erre több válasz is adódik, melyek közül a legkézenfekvőbb a przewalski ló, illetve tarpán. Egyes elméletek szerint egymástól függetlenül mindkettőt háziasították, mások szerint viszont a przewalski ló a tarpán őse, így bizonyára azt szelídítették meg először.
A lótenyésztés kialakulása:
Amint egyre szélesebb körben megjelent az igény a ló használatára, illetve egyre nagyobb számú egyed állt rendelkezésre, az ember felfedezte, hogy melyek a ló kívánatos, továbbörökítendő tulajdonságai. A lóval foglalkozó korai szakértők tapasztalatot szereztek arról, hogy milyen adottságok kellenek a megfelelő munkavégzéshez, a nagyobb teherbíráshoz, a jobb állóképességhez, a gyorsasághoz és egyéb, a hasznosítás szempontjából fontos előnyökhöz.
A mindenkor kívánatosnak tartott tulajdonságok alapján, valamint a tenyésztés által elérendő célokhoz elkezdték kiválogatni azokat az egyedeket, melyeket a leginkább megfelelőnek tartottak. Döntő fontosságúvá vált, hogy az egyedek milyen jó tulajdonságokkal rendelkeztek, és mennyire átütően tudták örökíteni azokat. Így kezdődött el az évezredek óta tartó hagyomány és tudomány, amelyben a mai, modern lótenyésztés is alapul. A modern lófajták kialakulására az arab, a berber és a spanyol ló bírt a legnagyobb hatással. Ezek közül legalább egy megtalálható minden modern lófajta ősei között.
A ló szaporodása:
A ló emlősállat, melynek szaporodása történhet természetes, vagy mesterséges fedeztetés útján. A mének folyamatosan nemzőképesek, a kancák viszont csak az úgynevezett sárlás időszakában termékenyíthetők eredményesen, amely 20 napos megszakítások után körülbelül 3-5 napig tart. A kancák 11 hónapig, azaz körülbelül 325-350 napig vemhesek. Az ideális fedeztetési idény az északi féltekén márciustól szeptemberig tart, így a csikók február vége és augusztus között, a tél elmúltával jönnek világra. Érdekesség, hogy szinte minden csikó éjjel születik. A csikók a legtöbb lófajta esetében hat hónapos korukig szopnak.
|