Nyergek
2011.01.21. 18:18
Az ember a nyergek számos fajtáját alkotta meg az elmúlt évezredek során. A nyeregkészítés célja mindig is elsődlegesen az adott funkció megfelelő betöltése volt, idővel azonban a kényelem kérdése is fontossá vált. A mai nyergeknél a kényelmen kívül nélkülözhetetlen a lovas helyes testtartásának lehetővé tétele, melyet az ülőfelületen kívül a nyereg formája, illetve a különböző térd- és lábtámaszok határoznak meg.
A nyergek tanulmányozásánál jól látható, hogy minél nagyobb iramú munkához választunk nyerget, a lovas súlypontja annál magasabban a ló fölött található, amit a kengyelszíj hossza is mutat. Ennek két szélsőséges példája, a díjlovaglás és a galoppversenyek. A díjlovaglásnál használják a leghosszabb kengyelt, és a lovas súlypontja ott található a legmélyebben. A galoppversenyeken a zsokék a lehető legrövidebb kengyelt csatolják, és a lovas súlypontja jóval magasabban található, mint a díjlovaglásnál. A nyergek különböző formái és térdtámaszai ezeket a célokat szolgálják. A nyergek a ló számára is kényelmessé tétele annak a folyamatnak az eredménye, melynek során az ember rájött, hogy csak kiegyensúlyozott, szívesen dolgozott lótól várható el megfelelő munka, illetve jó sporteredmény, amit a használt lószerszám is nagyban befolyásol. Európában ma az úgynevezett angol nyergeket használják a leggyakrabban. A világ egészét tekintve fontos kiemelni a western stílusú lovagláshoz használt nyergeket is, illetve fellelhetők még egyéb, speciálisan kialakított nyeregtípusok is.
A nyereg részei:
Angol nyergek:
Az úgynevezett angol nyergeknek három fajtáját különítjük el: az univerzális (1. kép), az ugró(2. kép), és a díjlovasnyergeket (3. kép), melyeket funkciójuk és küllemük alapján ismerünk fel. Az univerzális nyereg megfelelő lovardában való lovagláshoz, tereplovagláshoz, valamint kisebb díjugrató- és díjlovaglóversenyekhez is. Az ugró- és díjlovasnyergeket, ahogy nevük is mutatja, magas szintű díjugrató- és díjlovaglóversenyek résztvevői számára fejlesztették ki.
Western típusú nyergek:
A western típusú nyergeket az egésznap lóháton ülő, cowboyok számára fejlesztették ki, így ezek igen kényelmes ülést biztosítanak. Ennek köszönhető, hogy a western típusú lovaglás a szabadidős lovas tevékenységet folytatók körében is széles körben elterjedt.
Távlovaglónyereg:
A távlovasok esetében a kényelem ló és lovas számára egyaránt fontos, ezzel együtt elengedhetetlen a ló háta számára a megfelelő szellőzés biztosítása is.
Dámanyereg:
A dámanyereg egykor az egyetlen, nők által űzhető lovaglási stílust szolgálta ki, hiszen ebben a nyeregben a lovas mindkét lába a ló bal oldalán helyezkedik el. Ilyen nyerget ma már csak hagyományőrzők használnak.
Galoppnyereg:
Ez az apró nyereg biztosítja, hogy a lovas a lehető legmagasabban a ló súlypontja felett legyen. A ló így képes elérni a lehető legnagyobb sebességet.
Patrac:
Ez az egyszerű, nyereghez hasonló ülőfelület eredeti formájában heveder nélkül van a lovon. Patrac használatakor a ló rendkívül gyorsan „felnyergelhető”, aminek elsősorban a csikósok illetve a lótolvajok vették hasznát. A patracban lovaglók csak jó egyensúlyi érzékkel tudnak fennmaradni a lovon.
Az ember a nyergek számos fajtáját alkotta meg az elmúlt évezredek során. A nyeregkészítés célja mindig is elsődlegesen az adott funkció megfelelő betöltése volt, idővel azonban a kényelem kérdése is fontossá vált. A mai nyergeknél a kényelmen kívül nélkülözhetetlen a lovas helyes testtartásának lehetővé tétele, melyet az ülőfelületen kívül a nyereg formája, illetve a különböző térd- és lábtámaszok határoznak meg.
A nyergek tanulmányozásánál jól látható, hogy minél nagyobb iramú munkához választunk nyerget, a lovas súlypontja annál magasabban a ló fölött található, amit a kengyelszíj hossza is mutat. Ennek két szélsőséges példája, a díjlovaglás és a galoppversenyek. A díjlovaglásnál használják a leghosszabb kengyelt, és a lovas súlypontja ott található a legmélyebben. A galoppversenyeken a zsokék a lehető legrövidebb kengyelt csatolják, és a lovas súlypontja jóval magasabban található, mint a díjlovaglásnál. A nyergek különböző formái és térdtámaszai ezeket a célokat szolgálják. A nyergek a ló számára is kényelmessé tétele annak a folyamatnak az eredménye, melynek során az ember rájött, hogy csak kiegyensúlyozott, szívesen dolgozott lótól várható el megfelelő munka, illetve jó sporteredmény, amit a használt lószerszám is nagyban befolyásol. Európában ma az úgynevezett angol nyergeket használják a leggyakrabban. A világ egészét tekintve fontos kiemelni a western stílusú lovagláshoz használt nyergeket is, illetve fellelhetők még egyéb, speciálisan kialakított nyeregtípusok is.
A nyereg részei:
Angol nyergek:
Az úgynevezett angol nyergeknek három fajtáját különítjük el: az univerzális (1. kép), az ugró(2. kép), és a díjlovasnyergeket (3. kép), melyeket funkciójuk és küllemük alapján ismerünk fel. Az univerzális nyereg megfelelő lovardában való lovagláshoz, tereplovagláshoz, valamint kisebb díjugrató- és díjlovaglóversenyekhez is. Az ugró- és díjlovasnyergeket, ahogy nevük is mutatja, magas szintű díjugrató- és díjlovaglóversenyek résztvevői számára fejlesztették ki.
Western típusú nyergek:
A western típusú nyergeket az egésznap lóháton ülő, cowboyok számára fejlesztették ki, így ezek igen kényelmes ülést biztosítanak. Ennek köszönhető, hogy a western típusú lovaglás a szabadidős lovas tevékenységet folytatók körében is széles körben elterjedt.
Távlovaglónyereg:
A távlovasok esetében a kényelem ló és lovas számára egyaránt fontos, ezzel együtt elengedhetetlen a ló háta számára a megfelelő szellőzés biztosítása is.
Dámanyereg:
A dámanyereg egykor az egyetlen, nők által űzhető lovaglási stílust szolgálta ki, hiszen ebben a nyeregben a lovas mindkét lába a ló bal oldalán helyezkedik el. Ilyen nyerget ma már csak hagyományőrzők használnak.
Galoppnyereg:
Ez az apró nyereg biztosítja, hogy a lovas a lehető legmagasabban a ló súlypontja felett legyen. A ló így képes elérni a lehető legnagyobb sebességet.
Patrac:
Ez az egyszerű, nyereghez hasonló ülőfelület eredeti formájában heveder nélkül van a lovon. Patrac használatakor a ló rendkívül gyorsan „felnyergelhető”, aminek elsősorban a csikósok illetve a lótolvajok vették hasznát. A patracban lovaglók csak jó egyensúlyi érzékkel tudnak fennmaradni a lovon.
|