A ló ugyanannyira szereti a halk, megnyugtató beszédet, mint a simogatást és a paskolást.

Egy ló bizalmát akkor nyerhetjük el a legkönnyebben, ha állandóan és sokat foglalkozunk vele, beszélünk hozzá. A ló ugyanannyira szereti a halk, megnyugtató beszédet, mint a simogatást és a paskolást. Ha el akarjuk nyerni egy ló rokonszenvét, nem árt, ha mindig van a zsebünkben valami finomság, mert ezek az állatok a természetüknél fogva falánkak. Egészsége érdekében ne cukorral, hanem inkább répadarabokkal vagy száraz kenyérrel kedveskedjünk neki.

Az sajnos kevés, ha a ló csupán kedveli a lovasát - tisztelnie is kell őt. Az állatnak már az első pillanattól kezdve tisztában kell lennie azzal, hogy az ember a „vezérló”. Ha ugyanis egy ló többször is eredményesen szállt szembe az emberrel, akkor a vele való foglalkozás veszélyessé is válhat.

Hogyan érjük el, hogy a ló tiszteljen minket?

Először is nem szabad túlhajszolni őt, másodszor arra kell ránevelni, hogy amit gyakoroltatunk vele, azt egy idő után reflexszerűen teljesítse. Ha engedetlen, akkor erőteljesen figyelmeztetni kell. „Büntetése” azonban nem lehet több egy hangos szónál. Az ugyanis, amit mi engedetlenségnek tartunk, nem a rosszindulat jele, csupán arról van szó, hogy lovunk nem értette meg, mit is akarunk tőle. Könnyebben rögzülnek benne a feladatok, ha minden jó válaszát kedveskedéssel viszonozzuk. Egy állatot soha nem szabad keményen megbüntetni. A lovak ugyan nem bosszúállók, de megjegyzik maguknak, ha rosszul bántak velük és ilyenkor valóban ellenségessé válhatnak.