A tökéletes lóalom

Az alom kiválasztásának és használatának legalább olyan nagy jelentősége és hagyománya van, mint a jó nyeregnek. Minden lótulajdonosnak van kedvence: van, aki az illatos cédrus faforgács illata miatt ragaszkodik egy alomhoz, van, aki a hagyományos mélyalmos szalmázást tartja a legjobbnak, míg mások a puha és jó felszívó képességű tőzegre esküsznek, bár ennek egy lelkes környezetvédő valószínűleg nem örvend túlzott mértékben, Nézzük, melyik alom, a jó lóalom!

Széna, szalma, tőzeg vagy kender?

A kanadai Ontario állambeli Lovászati Kutatóközpontban mélyreható elemzés tárgyává tettek 5-féle potenciális almot. A legfontosabb vizsgált tulajdonság a vízfelvevő képesség volt, ez ugyanis alapvető szerepet játszik a penészesség megelőzésében és a légutakat irritáló ammónia-gáz megkötésében (melyek túlzott jelenléte légzési betegségeket okozhat a lovaknak). A jó alom mindemellett pormentes és tiszta, vagy legalábbis csekély mértékben poros, mert ez is könnyen okozhat légúti problémákat, és az sem elhanyagolható szempont, hogy könnyen kiganajozható legyen, ugyanis a nehéz, tömör alom hajlamos az összetapadásra, mely megnehezíti a takarítást.

Melyiket válasszuk?

A tesztalanyok a szalma, a faforgács, a tőzeg (bár a tőzeglápok védelme miatt már nem javasolt használata), a kenderrost és a papírdarálék voltak. A legfontosabb szempont talán a nedvszívó képesség, pont mint a pelenkáknál. Először 10 gramm vizet öntöttek mindegyikre, majd a kapott eredmények alapján azt a következtetést vonták le, hogy a papírdarálék a nyerő a maga 100 milliliteres felszívó képességével. A kender 45 ml-t, a gyaluforgács és tőzeg 30 ml-t, míg a sokak által használt szalma mindössze 25 ml vizet szívott magába.

Mivel a papír rendelkezik a legjobb nedvességmegkötő tulajdonsággal, így a lovakat is ez védi leginkább az ammóniától, ami nemcsak büdös, de roppant egészségtelen is. Penészügyileg is előnyös lenne a papíralom használata, persze csak rendszeres ganajozás esetén. A lótartásról azonban valahogy senki sem a papíralomra asszociál, ugyanis az extra vízfelvevő képesség nagy súlytöbblettel jár. Ezért az almozás könnyedén a napi edzésterv része lehet, hiszen a rendeltetésszerűen használt papíralom súlya mintegy 900%-kal növekszik. Ehhez képest a többi alom kifejezetten pihekönnyű, bár nedvszívó képességük meg sem közelíti a papírét. A kenderrost súlya 400%-kal nő, a tőzeg 300%-kal, a faforgács 250%-kal és a kategóriagyőztes a szalma, mert súlya mindössze 225%-kal gyarapszik. Ezért használnak tehát sokan szalmát alomként. Egyébként szalmából is lehet tökéletes almot készíteni, csupán annyi a titok, hogy háromszoros mennyiséget kell leteríteni – mint ahogy ezt a lovardában általában teszik is.

Szalmából is tökéletes almot lehet készíteni

Penész, az alattomos

Ha csak a penészt, annak jelenlétét és mennyiségét vizsgálnánk, akkor senki nem választana szalmát, ugyanis direkt tökéletes élettér a penésznek. A legtöbb penész bálázáskor kerül a szénába, szalmába. Számuk akkor indul gyarapodásnak, ha nedves helyen tároljuk a bálát. A naivabb lótartók valószínűleg biztosak abban, hogy majd tapasztalásos úton, szag alapján jól eldöntik, hogy penészes-e a bála. Felesleges trükköket bevetni, ugyanis a szalma esetében csak egyvalami biztos: hogy vannak penészspórák. A lényeg az, hogy mennyire tudjuk kordában tartani a szaporodásukat. Erre egyetlen, nagyon tudományos módszer létezik: tartsuk teljesen száraz helyen a felhasználásig.

Kanca és csikó

Ha anyai örömök elé néz a lovunk, akkor célszerű szalmát választani gyermekágynak, mert ez a legkevésbé irritáló alom számukra: a vizelet leszivárog a szalmaszálak közé, így nem érintkezik a közvetlen bőrfelülettel. A csikó szeret benne hemperegni, a kanca pedig kellemesen - anélkül, hogy felfázna - pihenni tud benne. Az első pár napban mondjuk ne nagyon maceráljuk őket, de azért még az első héten cseréljük ki az almukat.

A lovak rendszerint az alomból nassolnak

Ha lovunk az alomból szemezget

Egyes lovak desszertként rágcsálják az alattuk lévő szénát vagy szalmát, ami azért nem akkora tragédia, ha nem viszi túlzásba a nassolást. A szalmaevés csak akkor gond, ha rendszeresen felzabálja a fél almot, mert ez fokozott vízfogyasztást okoz, ami nem túl egészséges és elég kellemetlenül alakulhat, hiszen sokat még a ló sem bír. Ha nem figyelünk oda, akkor emésztési problémák alakulhatnak ki.

Mindent összevetve a szalma tűnik még mindig a legjobb lóalávalónak, tehát nagyapáink nem véletlenül választották annak idején!