Magyar fajta, a XIX. századból ered, kialakulása az 1841-es évekre tehető. A Mezőhegyesi félvér megnevezése arra utal, hogy ménese Mezőhegyesen volt található. Melegvérű. Az alapítómén Angol telivér volt mely a fajtát méretben javította. Furioso egy pej angol telivér volt. Ugyanakkor meg kell említenünk North Star nevű angol telivér mént is, mely szintén sokáig fedezte Mezőhegyes kancáit. A fajta kialakulására a Nóniusz fajta is hatással voltamellyel szoros rokonságban áll a Furioso. Nagyszerű hátasló, feje nemességet tükröz, nyaka nem túl hosszú, a test zömök, mellkasa mély, lapockája dőlt, a hátulsó lábak erősek, fara jól izmolt. Marmagassága 170 cm körüli, jellemző színe a fekete és a pej, de sárga is lehet.  A furioso-north star vagy mezőhegyesi félvér Magyarországon kitenyésztett, a 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat értelmében nemzeti kinccsé nyilvánított lófajta.

A fajta kialakulása

 XIX. század közepén a magyarországi lótenyésztés szakmai központjának számító Mezőhegyesen az alakuló angol félvér fajtát a pej színű ménesben fedező angol telivér mének formálták a kor katonai igénybevételének megfelelően. A nyereg alatti és fogatos használatra is egyaránt alkalmas, tömeges mezőhegyesi félvér kialakulása során két angol telivér mén tűnt ki ivadékai minősége alapján. A pej színű Furioso-t Magyarországon tenyésztették, a fekete North Star-t Angliából importálták. *
Mindkét törzsalapító telivér mén nagytermetű, erős csontú, jó mozgású volt, és kiváló örökítőnek is bizonyult, mert csikóik a többi telivér ménhez képest robosztusabbak, kitartóbbak voltak és az eredeti tenyészcélban megálmodott típust testesítették meg. Ráadásul a két törzs a kölcsönös keresztezések során egymást jól kiegészítette, mivel a kedvező tulajdonságaik jól kombinálódtak.

A mezőhegyesi fajták kialakulása és gyors megszilárdulása az eredeti elgondoláson alapuló tenyésztési módszernek köszönhető. Ennek alapján az első időszakban a szoros rokontenyésztéstől sem riadtak vissza, így adván egységes jelleget és egyöntetűséget a típus alapján kiválogatott kancák, és egy-egy kiváló mén ivadékainak. A fajták egységes arculata négy-öt generáció elteltével nemcsak külsőre kezdett kirajzolódni, hanem örökítésében is megszilárdult. Furioso és North Star Senior fiai és unokái tenyésztésbe állításuk alkalmával törzsménszámokat kaptak, ami a nyilvántartás alapját képezte. Ezt követően a legmarkánsabban örökítő mének közül törzsenként kettőt kiválasztva négy geneologiai vonalat alapítottak, melyek szisztematikus kombinációjával a fajtatiszta tenyésztés keretein belül is fenntartható volt a szükséges genetikai sokszínűség. Az esetlegesen felmerülő hibákat, vagy hiányosságokat a jól megválasztott telivér mének alkalmazásával, vagyis a cseppvér keresztezés módszerével próbálták kiküszöbölni.

A furioso-north star - a kiegyezést (1867) követően a Magyar Állami Kincstár tulajdonába kerülő mezőhegyesi ménesbirtokon - a kor kiváló lótenyésztés irányítója Kozma Ferenc munkássága során vált Európában is elismert és méltán irigyelt ideális lófajtává. Ez a fajta az egész ország lótenyésztésére hatást gyakorolt, mivel sok magánménes választotta a mezőhegyesi félvér méneket, a tömegesítés, a nemesítés és a munkakészség javítása céljából. A kisbéri félvérfajta tenyésztése során is többször furioso és north star méneket használtak a csontalap és a karakter megszilárdítása érdekében. A századfordulón sok külföldi és hazai állattenyésztési kiállításon csodálták és díjazták a fajta bemutatott egyedeit.

 A történelem viharai a lótenyésztést sem kímélték. Az első világháború idején a mezőhegyesi lóállományt még sikerült egybe tartani, de ezt követően a területfoglalási szándékkal érkező román megszálló csapatatok, az 1920-as kivonulásuk alkalmával, magukkal vitték a törzsméneseket. (Romániában egyébként mindhárom mezőhegyesi fajtának külön-külön törzsménest hoztak létre, és a mai napig fajtatisztán tenyésztik a furioso állományukat is.) A román kifosztást követően az országban fellelhető kancákból nagy nehézségek árán sikerült regenerálni a fajtákat, de nemsokára újabb sorcsapás szakította félbe a jól haladó tenyésztési munkát. A második világháború végéhez közeledve a szovjet csapatok elöl visszavonuló katonai méneskar a mezőhegyesi törzsállományt először a Dunántúlra menekíti. Ezt követően Pettko-Szandtner Tibor méneskari főparancsnok irányításával a fajták kancaállományát két azonos genetikai részre osztották, és az értékes szállítmányt különböző irányokba indították útnak. A nyugatra induló csapat a németországi Bergstettenig jutott. Az észak felé tartó bevagonírozott lovaknak, pedig a csehországi Zehusice volt a követhető utolsó állomása. Az előbbi amerikai, az utóbbi szovjet fogságba került és a győztesek hadizsákmányként kezelték. A Bergstettenbe került lovak történetéről több leírás is ismert, ráadásul ezek egy részét összeszedték és hazahozták Magyarországra. A másik csoport sorsát 40 év történelmi homálya fedi.

Mezőhegyesen 1945 után újból nekiláttak a fajták regenerálásának. 1960-ban a ménest elköltöztették először a Nagykunsági Állami Gazdaságba, majd a megmaradt törzsállomány töredéke alkotta Kiskunsági Állami Gazdaság törzsménesét. Az apajpusztai ménes adta rövidesen az ország legeredményesebb díjugrató lovait, mindezt annak ellenére, hogy a tenyészcél már nem katonai, hanem mezőgazdasági jellegű, mert a parlagon heverő földek megműveléséhez a jó lóra ismét nagy szükség lett. Ennek megfelelően a fogatos használat vált általánossá, de a törzsállomány kipróbálásában nagy szerepet játszó egykori méneskari dolgozók szakértelmének köszönhetően a lovassportokban is kitűnő teljesítményt nyújtó lovak születtek Mezőhegyesen.

 Az eredetileg mezőhegyesi állomány azonban leromlott, elveszítette vezető szerepét. Időközben több mezőgazdasági termelőszövetkezet is kialakította a maga furioso-north star tenyészetét. A rendszerváltás során a legtöbb tenyészet magánkézbe került. 1978-ban Lajos bajor herceg a magyar államnak ajándékozta 50 lovát, s ez az alapja a mai bugaci ménesnek. A szétszóródott állományok és tulajdonosaik összefogására 1989-ben megalakult Furioso-North Star Lótenyésztő Országos Egyesület. A kancalétszám még ma is 500 alatt van, ezért a fajta veszélyeztetett helyzetű.

A 2001-ben megalakult Nemzetközi Tenyésztő Egyesület működése - a fajta közép-európai elhelyezkedése révén - összefoghatja, és új lehetőségekhez juttathatja a hazai furioso-north star tenyésztőket is.

* 1841-ben egy igen eredményesen versenyző, jó örökítőképességű mén, Furioso került a mezőhegyesi ménesbe gróf Károlyi György méneséből. Furioso pej színű, nagyon szép angol telivér volt, kissé robusztusabb fajtatársainál, és magas genetikai értékkel bírt, ezért bevonták az akkor alakuló, katonai igénye