Gidrán

A fajta kialakulása:

Magyarországi Mezőhegyesi Méntelepen tenyésztették ki. A fajta ősét, Gidran Senior (Siglavy Gidran) arab telivér mént, báró Fechtig vásárolta Egyiptomban 1816-ban. 1817-ben ez a gesztenyepej/pej színű csődör 6 csikót nemzett arabian, turkish, transylvanian, Spanish-Naples fajta kancákkal. 1820-ban a spanish-naples kancának csikója született, Gidran II., és ő lett a fajta alapítója Mezőhegyesen, ahol vegyes: holsteini, mecklenburgi, magyar, erdélyi, arab és moldvai kancaanyagot fedezett. A kancák származás szerinti csoportosítását az 1840-es évek elején vezették be. Ekkor derült ki, hogy az V. számú, ún. "Sárgaménes" kancaállománya főként Gidran származású. A később klasszikussá vált mezőhegyesi vonaltenyésztés, melyben a fajta egyedei apai ágon egy-egy vonalalapító ménre vezethetők vissza, ez időtől kezdve lett tudatos gyakorlat. 1855-ig a Gidran fajta anyaállatai 33%arabian, 22% transilvanian, 16%spanish, 16%nonius, 6%hungarian natives és 6% gidran kancák voltak.

*Megj: Shagya Arabian csődörökkel még tovább fejlesztették a fajtát. Az "eredmény" a fajta másik típusa lett, amely kiváló vágta és ugróképességekkel rendelkezett.

Gidrán fajtáról tulajdonképpen a múlt század közepe óta beszélhetünk, miután az osztrák Kriegsministerium a gidrán állományt 1885-ben hivatalosan is önálló fajtának minősítette. Az eredeti gidrán állomány 15 ősanyára vezethető vissza, melyekből az idők során több család is kihalt. A rokontenyésztés elkerülése, valamint a fajta küllemi és teljesítmény-értékének javítása érdekében 1893-tól 3 generáción keresztül alkalmaztak angol telivér méneket, melyek ivadékai közül a kancákat egy-két generáció után fajtatiszta gidrán ménnel visszakeresztezték. A telivér apaságú (F1) méneket egészen kivételes eseteket leszámítva a tenyésztésből kizárták.

A ménes állománya 1849. és 1920. között 100 körüli törzskancával stabilizálódott. Ez a létszám lehetővé tette a fajta fedezőmén- és kancautánpótlás-igényének biztosítását, kellő genetikai divergenciát biztosított, és megfelelő szelekcióra is lehetőséget adott.

1920. március 20.-án, a román megszállást követően, az akkor leltár szerinti 98 gidrán kancából a román királyi csapatok 74 kancát hadizsákmányként magukkal vittek. 11 kanca a harcok során elkallódott, mindössze 13 egyed maradt meg. Ebből az igen súlyosan megfogyatkozott állományból 1944-re sikerült a kancalétszámot 90-re fejleszteni, mikor is a II. világháború következtében beállott veszteségek miatt 1948-ban 28 kanca érkezett vissza a németországi Bergstettenből.

A két világháború közötti időszakban az állomány konszolidálására a korábbi ellentmondásos tapasztalatok miatt csak kisebb mértékben használtak telivér méneket, hanem kisbéri-félvér (Maxim V, Kozma III) és arab (Mersuch III, Siglavy VI, Gazal III) ménekkel próbálkoztak igen jó eredménnyel. Ez idő tájt konszolidálódott a fajta anglo-arab jellege, eltűntek a használatbeli problémák, s minden tekintetben egy igen kiváló, értékes állomány alakult ki viszonylag rövid idő alatt. A II. világháború után 1957-ig az erősen megfogyatkozott állomány fejlesztése, a meglévő vonalak megőrzése került a középpontba. 1957-ben politikai döntés alapján a teljes gidrán populációt Mezőhegyesről a Dalmandi Állami Gazdaságba helyezték át. A hatvanas-hetvenes évek lótenyésztés irányítási koncepciója a hagyományos fajták állományának erőteljes visszaszorítása és ezen fajták törzskancáinak nyugati fajtákkal végzett átkeresztezése volt. Ez oly mértékben "sikerült", hogy 1975-re a teljes gidrán állomány mindössze 3 fajtatiszta ménből és 16 törzskancából állott.

1975-ben az Országos Állattenyésztési Felügyelőség az Állattenyésztési Kutatóintézet közreműködésével népies állományból 21 gidrán származású kancát és Bulgáriából 2 mént vásárolt, és Borodpusztán új törzstenyészetet alapított. A borodpusztai tenyészet több gazdaváltás után a Pannon Agrártudományi Egyetemhez, és 1996-ban az ebből önálló intézménnyé alakult Pannon Lovasakadémiához került a Szántód melletti Marócpusztára, mint génrezerv tenyészet. Időközben 1988-ban már ugyancsak idekerült a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát megszüntetett sütvényi ménesének kancaállománya is.

 A román hadsereg által elzsákmányolt állományból a Radautzi Ménes 55 kancát vett tenyésztésbe, melyeket azóta is fajtatisztán tenyészt tovább a román Lótenyésztési Igazgatóság irányításával. A korábban hetvenes létszámú ménes állományán 1989-ben igen nagy mértékű állománycsökkentést hajtottak végre, minek következtében az állomány nagyobbik fele a tenyésztés számára elveszett.

1989-től kezdődően a fajta fenntartásával, nemesítésével kapcsolatos feladatok a Kisbéri-félvér Lótenyésztő Országos Egyesület keretében zajlanak.

Tulajdonságai:

Erőteljes szervezetű, nagyrámájú, elég tömeges, középnehéz hátas és hámos típusú fajta. Feje a testtömeggel arányos nagyságú, középmagasan tűzött, egyenes profilvonalú, esetenként kisfokban burkolt. Nyaka középmagasan illesztett, közepesen hosszú, kifejezett baltavágással, a méneknél általában jól ívelt. Az alacsonyan illesztett, izomszegény nyak a kancáknál is tenyésztésből kizáró tényező. Marja kifejezett, hosszan hátbanyúló, elég jól izmolt. Háta közepesen hosszú, elég nagy számban vannak hosszabb törzsű egyedek. Ágyéka közepesen hosszú, elég feszes. A szügy széles, jól izmolt, a mellkas többé-kevésbé mély, jól dongázott.

Az anglo-arab hatás ellenére a jelenl