A lovak sokkal tovább bírnak lábon állni, mint bármilyen más háziállat. Ezt az alátámasztási rendszernek köszönhetik, egy inakból, ínszalagokból, és kötőszövetből álló hálózatnak, amely mereven tartja a lábakat anélkül, ez pedig az állatnak csak minimális erőfeszítésébe kerül. Ez a rendszer lehetővé teszi a lovak számára, hogy állva pihenjenek, vagy bóbiskoljanak, a mély alváshoz azonban ők is lefekszenek.
Miért alszanak állva a lovak?
Az alátámasztási rendszer akkor lép működésbe, amikor a lovak izmai, amik máskor a lábakat mozgatják, ellazulnak. Számtalan ín köti össze a ló izmait és a csontokat. Mint azt látni fogjuk, ebben a „hálózatban” néhány ín úgy helyezkedik el, hogy megakadályozza, hogy a lábak összerogyjanak a ló súlya alatt, ha az izmok ellazulnak.
A mellső lábak.
A mellső lábakra támaszkodik a test elülső részének teljes súlya. A súly a lapocka felső felére összpontosul. Ha nem lenne az alátámasztási rendszer, az izmok ellazulásával a ló testének súlya a lapockán át meghajlítaná a vállakat, a könyök izületét és a térdet, a bokaín megnyúlna, a lábak pedig összecsuklanának.
A mellső lábak alátámasztási rendszere leginkább a váll izületét tartja olyan pozícióban, hogy az állat súlya rögtön a könyök fölötti részre összpontosuljon. Ez azt jelenti, hogy a könyök és a térdkalács alátámasztásához csak minimális erőfeszítés szükséges.
A váll- és a könyök izületei
Az alátámasztási rendszer egyik legfontosabb eleme a kétfejű karizom ínja, amely egyik végével a lapocka elülső feléhez, a másikkal pedig a karcsonthoz tapad. Ez egy nagyon erős ínköteg, az a szerepe, hogy megakadályozza, a lapockák összecsuklását, azáltal, hogy a megterhelést az orsócsont középső részére irányítja. Sokak szerint ezért van az, hogy a lovak vállizülete merev.
Mivel a váll nem csuklik össze, a test súlypontja rögtön a könyökizület fölé tevődik át, így magát az izületet csak nagyon kevés megterhelés éri, és nem szükséges semmilyen különösebb erőfeszítés, hogy könyök merev maradjon. Az alátámasztást a térd mozgatóizmainak ínjai biztosítják, amelyek a mellső végtagok hátsó részén futnak végig.
A ló térde
A térd merevségét ínszalagok biztosítják, amelyek a carpi radialis nevű nyújtóizomhoz tartoznak. Ez az izom a lábszár elülső részén fut végig és az előbb említett bicepszínhoz is kapcsolódik a lacetus fibrosus nevű ín által. Ezek hárman alkotják a mellső végtagok hármas hevederét. Az izület viszonylagos merevségét a térdkalács mögötti erős ínszalagok és az izületet alkotó kisebb csontok szoros illeszkedése biztosítja.
A csüd: a támasztórendszer
A csüd (boka) izületét mind a mellső- mind pedig a hátsó végtagok esetében a támasztórendszer biztosítja. Ez a rendszer inak (enyhén hajlékony tartószálak) hálózatából és az inak belsejében levő szezámmag-csontocskákból áll. A rendszer valóságos támasztókeretként működik, mivel az ínkötegek úgy helyezkednek el, hogy megterhelés alatt egy merev hálózatot alkossanak.
A hátsó lábak
A hátsó végtagok alátámasztási rendszere a lovaknál annyira hatékony, hogy a ló nyugodtan felemelheti egyik lábát, a másik pedig a test hátsó felének teljes súlyát kényelmesen elbírja.
Ez nagyrészt az úgynevezett kölcsönösségi rendszernek köszönhető és a patellának, amely lezárja a két csont közötti izületet. A lónak minimális erőfeszítésbe kerül talpon maradni, de időnként a súlyát egyik hátsó lábáról a másikra helyezi, valószínűleg azért, mert az inak és a térdkalács merevsége egy idő után kezd kényelmetlenné válni.
A test hátsó részének a súlyát a csípő tartja meg, innen a test súlya függőlegesen nehezedik a lábakra. Az alátámasztási rendszer nélkül, a csánk és a térd meghajlana, a boka nem bírná el a megterhelést a láb pedig összecsuklana. A bokát a felfüggesztési rendszer védi a túlzott megterheléstől.
A csánk izülete és a térdkalács
Amikor a térd pihen, a térdkalács befele fordul. Ez a térd izületének inas-porcos részét a combcsont vájatában tartja, így a térd nem hajlik meg. Mozgáskor az izület kioldódik, a térdkalács visszamegy eredeti helyére.
A kölcsönösségi rendszer
A ló lábán a combcsonttól a tértig két izom fut végig, az egyik a peronaeus tertius, amely a lábszár elülső részén, a másik pedig a külső nyújtó izom, amely a lábszár hátsó részén vezet. Ezek az izmok úgy helyezkednek el, hogy a csánk és a térd izülete egyszerre hajoljon és nyúljon meg: a ló térde nem hajlik be anélkül, hogy a csánk is be ne hajlana. Amikor a térdkalács megakadályozza, hogy a csánk megmozduljon azzal a teljes térdkalács lezárul.