Lázár Zoltán és Vilmos

Mindketten sokszoros fogathajtó-világbajnokok, lovasparkot üzemeltetnek, ráadásul a CBA társtulajdonosaiként elismert üzletemberek. A Lázár testvérek, Vilmos és Zoltán a Heti Válasznak elmondták: mindez nem jelent előnyt a világversenyeken. Sőt.
 
- Haragudtak már lóra egy rosszul sikerült verseny után?
 
- LÁZÁR VILMOS: Már csak azért sem haragudhatunk, mert a felkészítése is a mi asztalunk. Hogy egy tehetséges lóból jó versenyló legyen, nagy szaktudást igénylő feladat, nem az állaton, hanem az emberen múlik.
 
- LÁZÁR ZOLTÁN: Olyan persze van, hogy a megmérettetés után derül ki a lóról: rossz döntés volt befogni, mert alkalmatlan a versenyzésre.
 
- Ment is a CBA-ba lókolbásznak?
 
- L. VILMOS: Ez még viccnek is borzalmas.
 
- Pedig ha igazak a hírek, első élelmiszerboltjuk megnyitásához lovakat kellett feláldozniuk.
 
- L. VILMOS: Ez igaz, de az másfajta áldozat volt. Amerikában történt, 1993-ban. Először voltunk tengerentúlon lovakkal, világbajnokságon vettünk részt. Akkor már hanyatlott szüleink textilüzlete, és elhatároztuk, hogy belevágunk valami újba, úgy gondoltuk, az élelmiszerpiacon. Meg is pályáztunk egy közértet. Az eredményt épp akkor hirdették ki, amikor kint voltunk a versenyen. A pályázatot megnyertük, csakhogy némi tőke hiányzott még. Sikeres fogat volt a miénk, másodikak lettünk, az amerikaiaknak meg amúgy is tetszett, hogy testvérpár vagyunk: jó pénzt kínáltak a lovakért.
 
- L. ZOLTÁN: Mintha a szívünket tépték volna ki, de megváltunk tőlük, hogy belevághassunk az üzletbe.
 
- A fogathajtásnak sem nagyon hódolhattak volna, ha elvész a vagyon. Elég arisztokrata sportág.
 
- L. ZOLTÁN: A fogathajtás valóban költséges, a körülményeket tekintve azonban nem mindig arisztokrata. Május végén Aachenben például borzalmas volt. Öt napig szakadó esőben, aztán amikor kisütött a nap, és már kezdtük volna jól érezni magunkat, újra zuhogott, tornádóriadó, nyolc fok...
 
- L. VILMOS: Elkísértem Zolit a versenyre. Lakókocsikban laktunk a sártenger közepén, nem volt éppen arisztokratikus. De nem ez volt a legrosszabb: a lovak még az embernél is érzékenyebbek az időjárásra, a díjhajtásnál pedig épp az a lényeg, hogy a ló minél fegyelmezettebb, engedelmesebb, idomíthatóbb legyen. Meg is látszottak a körülmények mindenki teljesítményén.
 
- Az időjárás egyenlő feltételeket teremt. Ezzel még nem magyarázható az aacheni negyedik hely.
 
- L. ZOLTÁN: Le kellene már szokni arról, hogy csak az aranyat értékeljük valamire. Erős mezőnyben, úgy, hogy néhány pont a különbség köztem és a nyertes között, a negyedik hely sem szégyen, de azóta van jobb eredményem is: második lettem a vecsési világkupaversenyen. Remélem, a csúcspont az idei világbajnokság lesz, úgy érzem, jó eséllyel indulok az aranyért. Főleg, ha addigra a pontozóbírák is jobban kedvelnek. Most a szubjektív versenyszám, a díjhajtás miatt nem tudtam dobogóra kerülni, hiszen az objektíven mérhető maratonhajtáson második lettem.
 
- Bundavád?
 
- L. ZOLTÁN: Nem. Szubjektív megítélés alapján pontoznak - a műkorcsolyában sem lehet bundáról beszélni, hiszen bizonyíthatatlan, hogy a bíró részrehajló, hogy kicsit jobban támogatja az egyik versenyzőt a másiknál. Csak épp érzi az ember.
 
- Mi a teendő? Üdvözlőlapot küldeni a bíráknak karácsonyra?
 
- L. ZOLTÁN: Meg egy kis ajándékot mellé. De komolyra fordítva: biztos, hogy jobban magunkhoz kell édesgetnünk őket, hívni Magyarországra, minél több rendezvényen vegyenek itt részt. Magyarként bizony hendikeppel indulunk. Az amerikai, belga vagy holland bírák szemében sokszor csak egy kommunista országból odapofátlankodó mitugrászok vagyunk. Jellemző: nemrég egy holland állatorvos elvitte az egyik lovamat doppingvizsgálatra, én pedig érdeklődtem, honnan tudom meg az eredményt. "Az internetről, de gondolom, önöknél még nincs olyan" - na, ez volt a válasz.
 
- A hátrányos megkülönböztetés következménye az is, hogy két éve csak ezüst sikeredett, miközben a győztes lovának szervezetében doppingot találtak?
 
- L. ZOLTÁN: Pontosan. Akkor elég sok doppingügy volt, az érintetteknek törölték is az eredményét, eltiltották őket, de ez a német versenyző el tudta érni, hogy a háromtagú nemzetközi bizottság 2:1 arányban felmentse. Ilyen erős a német sportlobbi. A svájci sportbíróságon folyik az ügy legfelsőbb szintű jogorvoslata, valószínűleg enyém lesz az arany - így utólag. Elküldik majd, de ez már eső után köpönyeg. Én akkor, ott szerettem volna hallani a magyar himnuszt.
 
- Hogyhogy lenézik a kinti versenyen a magyart? Nem tudják, hogy lovasnemzet vagyunk?
 
- L. VILMOS: A magyar lovashagyományokat, ha mások nem is tudnak róluk, nekünk nem szabad lebecsülnünk. Már csak azért sem, mert a sikereink egyik oka is épp az, hogy a fogathajtásnak itthon mély gyökerei vannak. A világon két fogathajtó stílus alakult ki. A nyugati azért lett olyan elegáns, mert ott szép, tükörsima terepen hajtották a fogatot, amikor az még közlekedési eszköz volt. A már akkor is rissz-rossz magyar utakon pedig inkább túlélőtúrához hasonlított a fogathajtás - mint ma az autózás. Ennek megfelelően alakult ki a hajtóstílus is, amely sokkal színesebb lett a nyugatinál, ahol megszabják, milyen uniformisa lehet a segédhajtóknak, milyen a lovak szerszámzata. Itthon tájegységenként eltérő, csodaszép dolgok jöttek létre, és a fogathajtás ma segít megőrizni ezeket a hagyományokat.
 
- L. ZOLTÁN: Ma már nem igaz, hogy a magyar lovasnemzet. Nyugat-Európa jócskán lehagyott minket az elmúlt évtizedekben. Egyedül a fogathajtás tartja magát a hazai lovassportból - igaz, hazai ismertségünk és elismertségünk közelében sincs a német fogathajtókénak. Ezért is tudnak jól lobbizni: míg ott sokakat érdekel, mi lesz az eredmény, itthon alig valakit. Volt is bennem egy kis félsz az aacheni út előtt, hogy provokálnak majd a német szurkolók. Nem tették. Igaz, a német hajtó, amint meglátott a fürdőben, sarkon fordult: egy napig inkább nem mosakodott, csak nehogy egy levegőt kelljen szívnia velem.
 
- És a báty nem orrolt meg, amikor öccse azért lett egyéniben világbajnok, mert az ő kocsijának a rúdja eltörött?
 
- L. VILMOS: Kettős érzés volt. De nem voltam szomorú, mert Zoli nyert.
 
- L. ZOLTÁN: Én pedig nem voltam boldog, mert Vili vesztett.
 
- Megtehetnék, hogy csak a fogathajtásnak élnek - milliárdos vagyonuk van.

.... FOLYTATÁS:  AZ INTERJÚ TELJES TERJEDELMÉBEN A HETI VÁLASZ NYOMTATOTT LAPSZÁMÁBAN, A 22-24. OLDALON OLVASHATÓ.
 
 
Forrás: HetiVálasz   2006-06-22